A decemberi női eb után jön a januári férfi vb. Ugyan előtte még Csehországban előkészületi tornán játszik a csapat (különösen pikáns lesz a szlovákok elleni meccs, ellenük ugyanis a vb-n élesben is játszani kell majd...), de igazából a női kézisek olimpia előtti edzőmeccsei is bebizonyították, hogy az előkészületi meccsekből nem lehet mélyenszántó következtetéseket levonni. Azaz nem korai már most megnézni, mi várható a csapattól. Nosza, latolgassunk tehát esélyeket.
A horvátországi vb-n 24 csapat vesz részt. 4 darab 6 csapatos selejtező csoportban kezdődik a versengés, innen csoportonként 3 csapat léphet tovább a középdöntőbe. A mieink csoportellenfelelei (A csoport) a franciák, a románok, a szlovákok, az argentínok és az ausztrálok.
Mindez nagyjából azt is jelentené, hogy a középdöntő csoportot 2 ponttal kezdenénk. A csoportharmadikot nehezen tudnám megtippelni. Az ausztrálokat kizárnám, de a szlovák-román-argentín hármasból bárki befuthat. Talán leginkább a románokra fogadnék.
A középdöntőben egy újabb 6 csapatos csoportba kerülhetünk be. Itt a mi három továbbjutónk a B csoport három továbbjutójával találkozik (az azonos selejtező csoportból érkezők - ahogy az kézilabdában szokásos - az egymás elleni eredményeket viszik tovább), ezek várhatólag a horvátok, a spanyolok és a svédek lesznek. Persze a kubaiak, a tunéziaiak és a dél-koreaiak nyilván másban reménykednek: talán a svédek kitúrhatóak a középdöntőből, leginkább talán a koreaiak csíphetik el őket, de kalkuláljunk a továbbiakban inkább a svédekkel.
Már csak azért is, mert becslésem szerint a svédekkel fogunk versenyt futni a középdöntő csoport 4. helyéért. Tavaly az eb-n legalábbis ugyanez volt a helyzet, akkor egymás ellen agyvérzéses döntetlent játszottunk és végül azonos pontszámmal, de rosszabb gólkülönbséggel szorultunk mögéjük (nem mellesleg emiatt szállt el végleg a férfi kézisek pekingi szereplésének reménye). Szóval volna miért visszavágni a svédeknek.
No de miért a csoport 4. helyéről beszélek? Azért, mert becslésem szerint a horvátok és a spanyolok jobbak nálunk. A horvátok a franciákhoz hasonló eredménylistával rendelkeznek, a spanyolok talán kicsit gyengébbek, de mindenképp mindkét csapat esélyes a legjobb négy közé kerülésre. A horvátoknak ugyan vannak sérültjeik, és nem is oly rég eb selejtezőn (azaz tétmeccsen) elkaptuk őket, de szerintem a horvát kézilabda olyan játékoskerettel rendelkezik, amilyenről mi jelenleg nem álmodhatunk, ráadásul hazai pályán lesznek, ami ismerve a délszláv fanatizmust, külön hatalmas plusz számukra. No meg van egy klasszis edzőjük is, Lino Cervar. A spanyolokat a tavalyi eb-n ugyan megvertük és meg is előztük, de szerintem ez egy kisiklás volt (spanyol szemmel nézve biztosan, magyar szemmel bravúr). Reálisan ők is jobbak nálunk: elég ha csak a kézis klubcsapataik diadalmeneteire gondolunk a BL-ben.
Tehát nekünk maradna a középdöntő csoport 4. vagy 5. helye. Ez két éve nagyon nem lett volna mindegy (illetve nem is volt, akkor az utolsó pillanatban maradtunk le a 4. helyről), mert akkor az első négy csapat negyeddöntőt vívott. Most azonban csak az első két csapat jut tovább, rögtön az elődöntőbe. A többiek helyosztót játszanak a másik középdöntő csoport azonos helyezettjével. Tehát a 4-5. helyezés a végleges sorrendben nem jelent ekkora különbséget: 7-10. helyezést érhet nekünk.
Ez nagyjából meg is felelne az elmúlt évek helyezéseinek. Nyilván egy 7. hely sikernek számítana, egy 10. pedig (inkább) kudarcnak, hiszen az előbbi azt jelentené, hogy legyőztük a közvetlen vetélytársainkat, az utóbbi pedig azt, hogy kikaptunk tőluk, de igazából ebben a sávban végezni teljesen normális lenne.
Nézzük a "nem normális" eseteket, először a negatívakat: a legnagyobb égés az lenne, ha nem jutnánk a középdöntőbe: ehhez igazából legalább két paprformát alulmúló eredményt kéne "produkálnunk" a selejtezőcsoportban, lévén hogy mondjuk egy váratlan vereséggel vagy döntetlennel még bőven csoportharmadiként mehetnénk tovább. Ami persze szintén csalódás lenne: ha már a saját gyengébb csoportot se tudnánk hozni, akkor a középdöntőben csoportutolsók lennénk, azaz a 11-12. hely jutna csak nekünk. Akárhogy is nézzük, ezek csúfos kudarcok lennének. Ettől a csapattól elvárás, hogy legyen benne a világ tíz legjobb csapatában.
De beszéljünk inkább a pozitív meglepetések lehetőségéről: tekintetbe véve a középdöntőben előttünk tornyosuló francia-horvát-spanyol hármast, már egy csoportharmadik hely is óriási siker lenne, egy elődöntőt érő hely pedig szenzáció. Reménykedni persze lehet, a magyar csapatban mindig benne van egy-egy bravúr, és körbeverések esetén ez valamire elég is lehet.
Persze a magyar csapatban nemcsak egy-egy bravúr van benne, hanem egy-egy "váratlan" vereség is, úgyhogy jobb nem túlzásba vinni a reménykedést. Már csak azért se, mert igazából nem látom hozzá az emberanyagot. Vannak nagyon jó játékosaink (Nagy László, Gál Gyula, Iváncsikék, a kapuban Puljezevics, stb.), de legalább két problémát érzek ezzel a kerettel kapcsolatban.
Egyrészt nem látok olyan vezéregyéniséget, aki meccsről meccsre képes lenne a vállára venni a csapatot és bevinni a legjobb négy közé. Perez ilyen volt, ezért lett Athénban negyedik a csapat. Most egyelőre - szerintem - nincs ilyen ember a csapatban. A legnagyobb nevünk talán Nagy László, ő eddig ezt a szerepet nem tudta betölteni (gondolom a Barcelonában ezt nem várják tőle, ott elég, ha "csak" egy az átlövők közül). Puljezevics fanatizmusa sokat lendíthet a csapaton, de ő elől nem tud gólokat lőni.
A másik probléma, hogy a mai sűrű mezőnyben a legjobb négy között már a legutolsó csereember is klasszis kell, hogy legyen. Nálunk ez nincs így: jó pár olyan poszt van, ahol a második ember érezhetően gyengébb, mint az első (pl. beállós, illetve a szélsők), sőt pl. a balátlövő posztján az első embert (Ilyés) sem érzem olyan nagyon klasszisnak. Vékonyabb tehát a mi csapatunk, mint a négybe szokás szerint pályázó csapatok.
De nézzük inkább a történeti adatokat: emlékeim szerint a legjobb négy közé az elmúlt harminc évben négyszer jutott világversenyen a magyar válogatott ('86 és '97 vb, '88 és '04 olimpia). Tehát alapvetően nem ott a helyünk, de azért néha be-be pofátlankodunk a nagyok közé. És ha az előbb "leszóltam" az emberanyagunkat, akkor most dicsérni fogom őket: ebben a társaságban benne érzem a potenciált egy hasonló "bepofátlankodásra". Viszonylag fiatal és tehetséges gárda, ez az olimpiai ciklus lehet a fénypontjuk. Kellene hozzá szerencse, ahogy kellett az mondjuk Perezéknek is, de azért ez nem a teljesen kizárt kategória. És hát tévedhetek én az emberanyagot illetően: be lehet bizonyítani, hogy Nagy László képes vezéregyéniséggé válni, be lehet bizonyítani, hogy Ilyés is klasszis, meg hogy a "lyukas" posztok nem lyukasak.
Reménykedem a bizonyításban!